Vannak, akik a terhesség megállapítása után azonnal kiíratják magukat a nőgyógyásszal, hogy többet ne is kelljen a munkahelyük felé nézni, mint kiderült nem is kevesen. Ezt nem ítélkezésként írom, csak nekem meglepő volt, hogy a terhességet megállapító nőgyógyász azonnal azt kérdezte, hogy akarok-e még dolgozni egyáltalán a szülésig? Erre hirtelen csak annyit tudtam válaszolni, hogy nem dolgozom veszélyes környezetben (bizonyos munkakörnél azonnal be kell szüntetni a munkát terhesség esetén, pl. egyes gyártási tevékenységek esetén, vagy túl hangos munkakörnyezet, stb. - ezt mint HR-es mondom, nem mint egészségügyileg hozzáértő :) ). De a nőgyógyász csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy de a háziorvos nem fog kiírni ha ő nem javasolja, szóval gondoljam meg, mert a nők fele akik megfordulnak nála, rögtön kiíratják magukat. Nekem az első gondolatom az volt, hogy mivel az első babát várom, az rendben hogy el tudom magam foglalni otthon különböző dolgokkal, de teljes 9 hónapig azért nem hiszem... mi a fenét csináljak otthon ennyi ideig? Oké, végig gondoltam, köszönöm nem, menni fog ez. 

Tulajdonképpen ment is (így a 27. hét távlatából mondom ezt, amikor még mindig dolgozom), csak nem volt annyira sétagalopp mint ahogy azt elképzeltem. Több dologgal sem számoltam előre: hogy ennyire szarul fogom viselni az első trimesztert (és még utána is egy kicsit), és hogy erre az időszakra mennyi rendezvény megjelenésünk esik, aminek mind az előkészítése, mind a lebonyolítása plusz energia befektetés, és pont ez volt az, amiből kevéssé álltam jól. Mint fentebb írtam, HR-es vagyok (egy nagyobb vállalatnál), ráadásul a várható rendezvények egy részét korábban én koordináltam, így számítanom kellett arra, hogy ez most is így lesz. Elmondani viszont nem akartam a terhességet. Nem vagyok babonás általánosságban, de a terhesség valamiért teljesen más. :)

Szóval várható volt egy fesztiválos megjelenés (SZIN, ami legalább egy családiasabb fesztivál, noha 42 fokban már kb. tényleg mindegy) és két állásbörze (HVG és BME), amik így leírva nem tűnnek nagy kalandnak, de sok felkészülést, tervezést, szervezést, idegeskedést, majd a helyszínen fizikai teherbírást igényelt. Szerencsére néhány kis életmentő apróság beiktatásával túl lehetett élni ezeket a feladatokat, de a kollégáim például csak utólag értették meg, hogy a korábbi évekkel ellentétben miért ragaszkodtam a standunk megtervezésénél ahhoz, hogy legyen egy bárszék és asztal rész mindenképpen (amúgy azért, mert így kellő magasságban tudtam ülve beszélni az emberekkel ahhoz, hogy ha velem szemben állnak, akkor is szemmagasságban legyünk egymással, nekem viszont ne kelljen mind a 10 órát végig állnom).

Ezen kívül sem mindig volt egyszerű a napi munka, nagy erőfeszítésbe telt, hogy se a kollégáim ne vegyék észre a terhességel járó tüneteket, se mondjuk a pályázók, akikkel egy interjún találkozom, hogy nekem most bizony eléggé hányingerem van. Nagy körültekintést igényelt, hogy úgy szervezzem a napjaimat, hogy ne legyen túl megerőltető, de azért ne is legyen látványos mások számára. 

Mivel szeretem a munkámat, ezért mindent megtettem az ésszerűség határain belül, hogy végig tudjam csinálni úgy ahogy elterveztem (azért voltak pontok ahol könnyítettem a helyzetemen), és azt hiszem ha újra kezdeném, akkor megint ezt az utat választanám, annak ellenére, hogy tényleg nem volt egyszerű ez az időszak. Sőt, talán még annak ellenére is, hogy rájöttem, hogy rengeteg dolgot tudtam volna csinálni itthon, ami a munka miatt nem, vagy csak később sikerült (pl. kipakolni a gyerekszobából a költözés után bent maradt dobozokat, és hé, tényleg nincs egy nyavalyás kismama torna sem munkaidőn kívül??? És a tök jó szülővé válással kapcsolatos programok is a nap közepén vannak, szóval basszus tényleg csomóan nem folytatják a munkájukat, lehet nekem is legközelebb jobban végig kell gondolnom...).

Hogy meddig tervezek még dolgozni? Korábban úgy gondoltam, ameddig csak tudok (mert tényleg szeretem amit csinálok). Most úgy gondolom, hogy a betöltött 31. hetet fogom megcélozni, amit egy újabb lélektani határ a terhességben, utána már csak a babára szeretnék majd készülni.