Ahogy korábban írtam, az egyik testvére az őszi félévet Erasmussal külföldön töltötte, nem is akárhol, hanem Finnországban. Engem mindig nagyon vonzott a skandináv terület, ezért amikor kiderült hogy megpályázza az ösztöndjat, elkezdtünk beszélni róla, hogy meg kellene látogatni. Amíg meg nem kapta a pozitív visszajelzést, nem is gondoltam bele komolyan, de utána nagyon bezsongtam. Mert nem csak Helsinkiről van, sőt, egyáltalán nem Helsinkiről! Az úticél Rovaniemi, Finnország északi része, Lappföld főváros, ahol az IGAZI Télapó lakik!!! Aki ismer, az tudja, hogy innentől nem lehet kérdés: komolyan át kell gondolni a lehetőségeinket!

Végül arra jutottunk, hogy bár sajnos elég drága az utazás is és a szállás is ahhoz képest amit a kedvelt európai városokkal kapcsolatban tapasztaltunk, de annyi azért beleférne hogy egyikünk kimenjen. A szüleim is erre jutottak tőlünk függetlenül, így alakult, hogy anyukám és én megvettük a repülőjegyet és lefoglaltuk a szállást. Mi akkor már tudtuk hogy terhes vagyok, de optimisták voltunk az utazással kapcsolatban, mivel:

• a repülőút nem hosszú, és bár át kell szállni Helsinkiben, sok idő van arra, hogy mozogjunk, így a trombózis-veszély, amit sok oldal hangoztatott, elég jól kezelhető lett
• nem a klasszikus fapados légitársasággal utazunk, hanem a FinnAir-rel, ami minden ismerősöm szerint nagyon jó a terhesség-utazás mátrixot tekintve :)
• a 15. hétre, vagyis már a második trimeszterre esik az utazás, ami a legbiztonságosabb időszak ebből a szempontból
• ha csak nincs valami extra a méhlepény helyzetével, akkor nem jelent problémát az utazás, annak pedig elég kicsi az esélye, de az utazásig még volt időnk ezt többször ellenőrizni

Úgy voltunk vele, hogy legrosszabb esetben majd valahogy elintézzük, hogy apukám vagy a másik tervérem menjen helyettem, de bíztunk benne, hogy nem lesz akadály. Nem mondom, hogy nem aggódtam, de az orvosom minden alkalommal megerősítette, hogy a feltételek optimálisak az utazáshoz és nem lesz semmi baj, így nekivágtunk az útnak. 

Rovaniemi felejthetelen élmény marad, annak ellenére, hogy nem voltam olyan aktív, mint normál esetben. Szerencsére anyukám ebből a szempontból nagyon figyelmes társaságnak bizonyult, a tesómnak pedig az volt a lényeg, hogy végre ott vagyunk, és nem bánta, hogy azért pár kilométerrel kevesebbet tettünk meg. A terhesség ellenére szerencsére minden fontos látnivalót megnéztünk együtt, a Mikulásfalut, ahol találkoztunk az igazi Télapóval, a híres hidat, ami tényleg nagyon szép (nem csoda hogy az öngyilkosok is ezt választják), az Arktikum múzeumot, az technológiai múzeumot (ami leginkább az erdészetről szólt), a fatemplomokat, és sokat sétáltunk a városban. A tesóm minden este velünk tudott aludni az apartmanban, úgyhogy igazán jól sikerült az a hét. 

Az egyetlen amivel komolyabb gondjaim akadtak, az a repülés volt. Egyébként sem szeretek repülni, rosszul vagyok felszálláskor, a levegőben és leszálláskor is, félek is kicsit, ez van. Mindenki csodálkozik, amikor ezt bevallom, mert nem divat elismerni ebben a nagyon kozmopolita világban, ha valaki nem szeret repülni, de sokan vannak így, egy kis bátorításra azért ki szokott derülni, hogy nem vagyok egyedül. :)

Ez alkalommal még szörnyűbb volt, mivel az állandó hányinger támogatást kapott a repülőtől, így megszenvedtem az utazásnak ezt a részét. Oda- és visszafelé is sikerült hánynom, nem is egyszer. A visszaút különösen rosszul esett, kellett utána majdnem két nap mire regenerálódtam. Erre tényleg nem számítottam.

Minden repülési nehézség ellenére azt gondolom, hogy nagyon jó döntés volt meglátogatni a testvéremet, mert nélküle valószínűleg soha nem választottuk volna ezt helyet. A Télapó, a karácsony-világ, Moomin (ki ismeri? én megdöbbentem hogy nem osztozik senki a lelkesedésemben a Moomin bögrém láttán...), gyönyörű havas táj, a hatalmas folyók, tényleg mind-mind megérte. Nagyon sajnálom, hogy nem láttuk a sarki fényt, ez az egy ami kimaradt, de talán nem is baj. Legalább van miért visszamenni. Mondjuk Helsinkiből megy vonat is oda... meggondolandó... :)

Néhány tanács a várandósság alatti utazáshoz, amit szigorúan a saját tapasztalataim alapján osztok meg, nem tekinthető irányadónak semmilyen szempontból:

• jó ha van nálad víz, mert életet menthet. A reptéren a kapun áthaladva már lehet venni, ha csak egy 3 dl-es üveg is, de tényleg jól tud esni.
• a hányinger ellen nekem a B6 vitamint javasolták szakemberek. Ugyan nekem nem igazán segített, de akinek nem olyan erősek a tünetei, annak jó szolgálatot tehet.
• réteges öltözködés. A járműveken és a várakozási időben nagyon különböző hőfokokkal találkozunk, és ez nem függ attól, hogy milyen éghajlatú helyre utazunk. A megfázás alattomos, főleg a terhesség alatt, mert nem vesz be csak úgy bármit az ember
• figyelj a megfelelő minőségű ételre. Ezt amúgy is elmondanám mindenkinek, de várandósan még fontosabb a jó minőségű és megbízható étel, hogy elkerüljük a gyomorrontást, ételmérgezést.
• ha nem bírod a csapvizet úgy általában, vagy nem a legjobb környékre utaztál, ne igyál a helyi csapvízből. Tudom hogy a műanyag mennyi idő alatt bomlik le, de nem az utazás alatt elfogyasztott palackos víztől pusztul a Föld, hanem attól amit otthon csinálsz az idő többi részében.
• ne erőltesd túl magad. Ha terhesen utazol, meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy a nyaralás nem lesz ugyanolyan mint egyébként. Ez nem tragédia, de ha te annak érzed, akkor inkább várj vele. 
• óvatosan a wellness hotelekkel. A meleg vízben sok a fertőzés, ezt viszont többen is elmondták nekem. Meg hogy a meleg vízben ázás sem tesz jót. Ezzel nem volt közvetlen tapasztalatom, pontosan amiatt mert ennyien mondták. :)
• messzi és/vagy hosszú utazás előtt kérd ki az orvos véleményét. A lelkednek mindenképpen jót tesz, és vannak akik valóban nem utazhatnak, ha véletlenül te is ebben a kisebbségbe tartozol, azt mindenképpen tudnod kell!
• ha az alapvető dolgokra odafigyelsz, akkor minden rendben lesz! Érezd jól magad! :)