Egy szerintem nagyon fontos témát szeretnék feszegetni ebben a bejegyzésben. Hogy mi történik akkor, amikor apa elindul dolgozni és becsukja maga mögött az ajtót. Akkor az anya egyedül marad a babával.
A társadalom nem tartja elfogadhatónak, ha nem vagy elégedett azzal, hogy otthon vagy a babáddal, hiszen te akartad, ne nyavajogj hogy megkaptad. De ez nem egyszerű nyavajgás. Sokan ki sem mondják, hogy így éreznek, mert szégyellik. De beszélni kell arról, hogy a korábban független, dolgozó nő hirtelen egy teljesen más világban találja magát. Egy olyan világban, ahol a nap nagy részében egyedül van a babával, aki irtó cuki, csodálatos és imádnivaló, de nem válaszol a kérdésekre, nem tudja elmondani mi a baj és az első gyerekesek még gyakorlatlannak és bénának is érzik magukat emellett. Az addig megszokott a feje tetejére áll, ami korábban játszva ment, az most lehetetlennek tűnik (szerintem soha nem lesz már olyan rend a lakásban mint Patrik születése előtt , de ez van, meg kell szokni :D), és már nem lehet csak úgy leugrani sem a sarki boltba ha elfogy valami, mert az indulás még nyáron is legalább negyed óra készülődés, pedig nem is kell a dedre rávarázsolni a pufi kezeslábast...
És ilyenkor előfordulhat, hogy az anya teljesen egyedül érzi magát. Figyelni kell erre az állapotra, mert veszélyeket rejthet magában. Ne engedj az egyedüllétnek ha nem érzed benne jól magad!
Van aki az online térbe menekük (én is csatlakoztam egy Facebook csoporthoz ahol kifejezetten abban a hónapban született babák anyulái vannak), de ezzel azért óvatosan kell bánni, mert másnak a rovására mehet a neten töltött idő. Nekem is volt egy rövid időszak, amikor nagyon elszaladt velem a ló, pusztán azért, mert lehetett beszélgetni. És tényleg nagy a csábítás, mert a való életben ebben az új helyzetben nagyon nehéz új barátokra szert tenni. Mert szükség van új barátokra, ha csak nem vagy annyira szerencsés hogy a barátaid hasonló életszakaszban járnak mint te. Én nem vagyok ilyen szerencsés. A barátaim még nem tartanak a gyerekvállalás közelében, így felkészültem rá lelkileg, hogy valószínűleg el fognak tűnni egy időre, hiszen én már nem leszek olyan mobilis és érdekes társaság mint korábban. 3 hónap távlatában azt mondhatom, igazam lett, még az online kapcsolattartás sem olyan irányomban mint előtte volt. Nem panaszkodom, még mielőtt bárki rám sütné, és nem is neheztelek. Ez az élet rendje, hogy most egy időre nem egy irányba megyünk, de nagyon bízom benne, hogy majd újra egymásra találunk ha én megint mobilisabb leszek, vagy ha ők is felveszik az én cipőmet.
Szóval fontos beszélnünk arról, hogy a baba születése után az anyák nagy része egyedül marad egy nagyon sebezhető és bizonytalan időszakban. Nem szégyen felvállalni, hogy egyedül érzed magad ebben a helyzetben. Hogy bizonytalan vagy. Hogy bűntudatod is van néha, mert nem vagy maradéktalanul elégedett azzal, hogy te és a babád otthon vagytok együtt. Ezek mind rendben vannak. Ez természetes. És az is, ha tenni szeretnél ellene.
Az online téren kívül fontos a személyes társaság. Én a következőket tervezem, hogy kialakuljon egy új menetrend, egy új társaság, egy új "természetes állapot" az életünkben, aminek Patriknak és nekem is jó:
- babaúszás: ugyan Patrik 3 hónaposan még kicsi a babaúszáshoz, de 1-2 hónap múlva mindenképpen szeretném elvinni. Közeli programot szeretnék választani, hátha összebarátkozunk valakivel.
- játszóház: nálunk az önkormányzat működtet egy nagyon jó játszóházat, ami így szerencsénkre teljesen ingyenes. Itt van beszélgetős csoport kisgyermekes szülőknek, babamasszázs tanfolyam és egyéb programok, de csak úgy is be lehet menni játszani a kicsivel. Elsőként valamilyen szervezett programra szeretném elvinni Patrikot, utána meglátjuk.
- online szerzett valós barátok: érdemes helyi csoportokba belépni a neten, én például már voltam így sétálni egy másik anyukával, aki nagyon szimpatikus volt, meg is beszéltük, hogy máskor is el fogunk menni
- baba-mama programok: sok ilyen lehetőség van, baba masszázs, baba jóga, baba torna, akikkel itt beszélget az ember, azok biztosan hasonló élethelyzetben vannak, lesz közös pont
- ringató: ez ahogy több helyen olvastam, inkább 6 hónapos kortól köti le a piciket, de nagyon jó program, ezért is emelem ki külön. Nagyban hozzájárul a kötődéshez, közös játék a kicsivel, mindenképpen érdemes ilyenre ellátogatni.
- helyi közösségi ház / könyvtár: biztosan időről-időre szerveznek olyan programokata, ami kisgyerekes szülőknek való, akár csak egy babaruha börze, de mégis program és kimozdulás a négy fal közül
- gyerekprogramok: ha már kicsit nagyobb lesz a baba, nem sokkal, csak pár hónappal, akkor rögtön kinyílik majd a világ a gyerekprogramoknak köszönhetően. Ha hasonló családokkal ismerkednél, akkor ebből is keress a lakóhelyedhez közeli programot is.
A fentiek csak ötletek, amiket eddig gyűjtöttem. Biztosan ezer más van, ami kimozdíthat a lakásból. Nehéz és félelmetes, tudom, lehet hogy nem is vagy jó a barátkozásban. De akkor is indulj neki, mert ez az időszak nagyon fontos az életetekben. A családotok megváltozott a baba érkezésével. Neki ez a legfontosabb időszak, és akkor lesz igazán boldog, ha te is az vagy. Nem szégyen, ha vágysz a társaságra, ettől nem vagy rossza anya! Mások is így vannak ezzel. Keressük meg egymást! :)