A kórházi időtöltés alatt szisztematikusan minden ott dolgozó minden bent fekvőt anyának szólított. Jöjjön ide anya, kakilt-e már anya (ezt a kérdést, mint kiderült a babára értik és nem rám...), igyekezzen anya, elkésett anya, stb. ... Ezt az identitásvesztést az elején csak arra fogtam, hogy ez egyszerűbb mint bárkinek a nevét megtanulni, ami abszolút nem is elvárható, és még mindig személyesebb, mint hogy jöjjön 122/2, itt a baba. Aztán rájöttem, hogy az én szempontomból, aki az első gyereket szülte, még egy nagyon fontos szerepe van: valóban elveszíteni a régi identitásomat és beépíteni az újat. Azt, hogy már anya vagyok. Ő itt az én babám. Akiről akkor is gondoskodnom kell, ha fáradt / beteg / lehangolt / másnapos / stb. vagyok.

Az anyaság azt jelenti, hogy mostnatól mindig neked adják vissza a síró babát.

Az első otthon töltött hét arról szólt, hogy próbáltunk összeszokni mi hárman, akik mostantól egy család vagyunk. Ez sok sírással telt, az esetek többségében Patrik részéről. Mert ebben az időszakban egyetlen kifejezőeszköze arra, hogy valami nem oké, az a sírás. A kérdés már csak az, hogy mi az ami nem oké?

A mi esetünkben általában a hasfájás volt az. Erre még a kórházban rájöttem és noha azt gondoltam hogy majd mennyire türelmesen fogjuk kivárni azt a kb. három hónapot míg elmúlik a hasfájás, a keservesen síró csecsemőt beillesztve az egyenletbe ez már nem tűnik olyan állati jó ötletnek. Így történt, hogy P. a második napon már rongyolt is a patikába, hogy szerezzen Biogaia-t, mert ugye a császár miatt kell a probiotikum, mert Patrik nem találkozott a jó kis baktériumaimmal a hüvelyben, ami direkt neki lett odakészítve. A harmadik nap ismét a patika az irány, mivel nem érünk rá kivárni a Biogaia hatását, tekintve hogy a gyerek úgy fel van fújódva mint egy hőlégballon, és ez nem mehet így tovább, toljunk egy kis Espumisant (nem sok elvvel vágtam neki ennek a gyerek dolognak, de mondjuk ki, hogy elég hamar feladtam mindet, kezdve a cumival, és már nem is érdekel). A negyedik nap jött a Panadol nekem, mert elfogyott a kórházból hazahozott fájdalomcsillapító és már nekem is kellett valamit lőni, hogy túléljem a fájdalmas sírást. P. azóta is törzsvásárló, szerintem lassan már előre ki van neki készítve a szokásos adag. :) 

Természetesen mindenkitől meghallgattuk, hogy csak az idő segít a hasfájáson, csak legyek nyugodt, felesleges bármivel is próbálkozni. Ez lehet hogy így van, de egy ordító babával nagyon nagyon nagyon lassan telik az idő, így mi inkább a próbálkozást választottuk. A hasfájást és szél problémákat mérséklendő az alábbi intézkedéseket tettük (csak laikusként írom, hogy mit mire, mindenki olvasson utána és kérdezze meg a gyerekorvost, mi ezeket a mi orvosunk javaslatára alkalmazzuk így együtt), ami lehet hogy túlzásnak tűnik, de tekintettel arra, hogy ezek együttes használata tette élhetővé a napjainkat, majd a bűvös három hónap letelte után próbálok meg egyesével megszabadulni azoktól amiktől meg lehet:

• Biogaia: ez egy probiotikum, segít a bélflóra kialakításában, hogy menjen az emésztés
• Infacol: összegyűjti a kis buborékokat és kihajtja (az Espumisant váltottuk erre, nekünk az nem jött be, ez igen)
• Gripe Water: kizárólag természetes összetevőket tartalmaz, és a szelek mellett segít hogy jobban csússzon a kaki
• Colactase: gyakorlatilag laktáz enzim, mert Patrik azok közé a babák közé tartozik, akik tejérzékenyek, reméljük, hogy mint a legtöbb esetben, neki is el fog múlni fél éves kora körül
• teljes tejmentes étrend: ezt nyilván én csinálom, és azt kell mondanom, hogy valóban nagyon sokat segített, látványos volt a javulás
• megszakított étkezések: Patrik nagyon mohón eszik a cumisüvegből (100% anyatejes egyelőre, de üvegből), kb. ugyanannyi levegőt nyel, mint amennyi tejet. Így sokszor meg kell állni evés közben, hogy kibüfögje legalább a nagyját. Ezt nyilván hatalmas ordítások kísérik, de egyrészt már azon is dolgozunk, másrészt inkább ezen legyen felháborodva, mint hogy bent marajon a levegő.
• minimum 30 perc büfiztetés, minden alkalommal: pontosan ahogy írom, minden alkalommal. Nincs kivétel. Még a 25. percben is akkorákat tud kiengedni, hogy ő is meg én is megijedünk tőle, mert három felnőtt férfinak becsületére válna... :O
• melegítő párna: meggymag párna, ezt pont azt tudja, amit a neve is sugall, meg kell melegíteni és a hasára tenni
• tornáztatás: a lábait körkörösen, fel-le és egyéb meghatározott módon tornáztatni amikor éppen szorul a hurok, hogy hátha könnyebben kijön aminek ki kell. Számomra is meglepő módon, el lehet találni azt a mozdulatsort, amivel gyengéden ki tudom nyomni belőle a fingot (ezek nem pukik, nem bizony, ezek kőkemény fingok!!!).
• hordozás: miután leszakad vele a karom meg a hátam, szereztünk egy hordozókendőt és abban toljuk. Patrik nagyon szereti és mind a testhelyzet, mind az hogy olyankor én vagyok az élő melegítőpárna, segít a hasának. A blogbejegyzéseket és általában úgy írom, hogy rajtam van a kendőben és alszik.
• hason fekvés: ezt egyelőre csak próbáljuk, mert nagyon nem szeret hason lenni, de másoknak ez is beválik.
• szélcső: van aki ezt drasztikusnak tartja, én is annak tartottam a 6. hétig. Azóta néha bevetjük, azért figyelve, hogy ne legyen túl gyakori ez a fajta inger, de tény hogy amikor a sikítós sírásos fájdalom jön, akkor csak ez segít.

És miután ezt mindet alkalmazzuk, óvatosan, de tényleg nagyon óvatosan megpróbálom leírni, hogy a 8. hétre elviselhetővé vált a helyzet. Nem jó, nem kellemes, de kezelhető, túlélhető. A legnagyobb dühöt mindig az keltette benne, hogy Patrik milyen boldog, érdeklődő baba lenne, ha nem lenne az a rohadt hasfájás. Szörnyű látni ahogy szenved, és nagyon örülök, hogy valamennyire sikerül neki segíteni. Most már azt is megtapasztalom, hogy nem csak a hasfájás miatt sírhat egy baba. :D Ez nagyon komoly felismerés volt, mert az első hetek után egyáltalán nem tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy nem fáj a hasa, de basszus mégis sír. És nem is éhes. Akkor meg mi a baj?

Miért sír a baba?????