Vannak dolgok, amiről valahogy nem beszélünk (eleget és kellően őszintén) a terhesség kapcsán, így a hozzám hasonló első babát váró nőket alaposan meg tudja lepni a terhesség néhány fordulata. Ezért nem is csodálkozom, amikor a különböző kismamás Facebook csoportokban az újonnan belépők szétparázva teszik fel újra és újra ugyanazokat a kérdéseket, hiszen erről nem igazán beszélt senki. 

A legjobban az egyik kiakadt, több gyermekes anyuka foglalta össze egy posztban, hogy mi jellemzi a terhesség utolsó trimeszterét: ha fáj valami, akármi, akárhol és nem vérzel, akkor az általában "normális". Amikor ezt olvastam, még nem éreztem át teljesen ennek a gondolatban a mély igazságát, de a 36. héten már annál inkább. 

Komolyan remélem, hogy aki először kitalálta, hogy a terhességet nevezzük áldott állapotnak, az megkapta érte az évezred marketingese szobrot, mert nagyon megérdemli! :)

Tehát, beszéljünk arról, amiről nem szoktunk beszélni.

1. Alvás. A terhesség felkészít szépen arra az időszakra is, amikor a baba belendül és alvásmegvonással fog büntetni, valószínűleg ezért tudjuk majd túlélni ezt az időszakot. Olyan szépen, finoman csúsztam át a jó alvóból az egyáltalán nem alvóba a hetek alatt, hogy szinte fel sem tűnt. Hogy nem tudok a bal oldalamon feküdni, hogy nem tudok háton feküdni, hogy nem tudok a jobb oldalamon sem feküdni, hogy a párna már kb. semmit nem segít, ezek olyan kis cselesen csúsztak be az életembe, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy te jó ég, már 4 napja nem tudtam egy félig normálisnak nevezhetőt aludni. Ravasz...
2. Helyváltoztatás. A világ legegyszerűbb dolga felállni a fotelból és kimenni tölteni egy pohár vizet. Ugye? Kivéve ha terhes vagy, mert akkor egészen elképesztő ninja mozdulatokkal fog tudni csak kikászálódni a fotelból, ami amúgy két hete még tök kényelmes volt (hát mostanra már nem az), és végleg el kell engedned azt az illúziót, hogy egy terhes nőnél nincs szebb dolog a világon, mert ez csak addig igaz, amíg meg nem kell mozdulnia. 
3. Elefánt-láb. Vannak olyan szerencsések akik ezt megússzák teljesen, én azt hiszem azért szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak a 35. héten találkoztam vele először. Amikor egyszer csak olyan lábam lett, hogy Dumbó sírva könyörgött volna egy fotóért ha látja, mondván a mamájára emlékezteti. Nem is kellemes, bár tény hogy nekem nem párosul sem visszerekkel, sem nagyobb fájdalommal, amiről sokan beszámolnak, és még van egy sportcipőm amiben teljesen jól belefér a lában, tehát nem csak a papucs maradt, mint sok más nőnek.
4. Séta. A séta jót tesz, testmozgás mindig jó, az elefántlábra pedig kifejezetten jó hatással van. Addig a kb. 15 percig, amíg bírom. Tisztában vagyok vele, hogy a fitt kismamát nem rólam fogják mintázni, de azért ennél komolyabb állóképességem volt még pár hete. Most meg egy laza séta kör végére már keményedik a has, fáj a csont, a pingvinjárástól meg tiszta tengeribeteg lesz az ember. 
5. Életem középpontja: a WC. Nekem mindig gyorsan dolgozott a vesém, gyerekkoromban a vizeletvisszatartáshoz kapcsolódó hormon gondjaim is voltak, tehát nevezhetem magam rutinos vizelési kellemetlenségekkel küzdő embernek. Azonban még a legelvetemültebb időszakokban sem éltem meg azt, amit most, vagyis hogy nem számít hogy mikor mentem el utoljára mosdóba és hogy mennyit ittam egyébként, bármikor, bárhol belerúghat valaki egy akkorát a hólyagomba, hogy annak látványos vége lehet. És ami a legfurcsább: még csak nem is vagyok rá dühös ezért. :) (Rúgások nélkül meg cirka 30 percenként megyek menetrendszerűen, de ott legalább tudom mennyi időm van kb.)
6. Érzelmi hullámvasút. Engem nem ríkatnak meg a babás videók meg a kiskutyás videók, mert úgy általában ezek a dolgok, de tudom, hogy vannak akiket igen. Nincs rá magyarázat, egyszerűen csak jön a hormonlöket és a terhes nő könnyei már potyognak mint a záporeső. A legjobb, amikor viszont minden kiváltó ok nélkül kezd el az ember sírni, ezt viszont már én is tapasztaltam. A férjem áll felettem kétségbeesve, hogy mi a baj, én meg egyszerre sírok és nevetek magamon, hogy fogalmam sincs mi a baj, igazából semmi és majd az is mindjárt elmúlik. :)
7. Fáj valamid? Teljesen normális. Olyan helyek is fájni tudnak, amikről előtte nem is gondoltad. Ebben is a mérsékelten szerencsések közé tartozom, mert a 33. hétig renben voltam. Azóta megtanultam hol lakik a Jóisten, nem is egyszer. Hogy mi az mi fájni tud? Minden belső szerved és csontod és testrészed. A derék, a tüdő, a has felső része, a has alsó része, a szeméremcsont, a medencecsont, a comcsont, a hüvely, valami ott belül ami nem is tudom hogy mi de állatira tud fájni, és vannak az extra szívások (hálás vagyok, hogy ezt csak hallomásból tudom): a vese és az epe, a durva bélgörcs, stb. Az utolsó három kivételével mindre csak legyintenek az okosok (egy-két kiegészítő kérdés után persze), hogy áhhh, ez teljesen normális.
8. Étkezés. Nekem a terhesség első percétől tartanom kellett a cukros diétát, és elég sokáig tartott hányós korszak is, azt hiszem talán ezért került el a klasszikus kívánósság, persze nem mondom, hogy soha nincs ilyen, csak a) általában legyűröm, mert tudom hogy a babának nem lenne jó, vagy b) nagyon ritkán erős annyira, hogy egy kicsit engedek neki. De van, akit nagyon erősen kiüt bizonyos ételek utáni sóvárgás (ilyenkor látni kétségbeesett férfiakat, akik kovászos uborkát, tejfölt és dinnyét vesznek az éjjelnappaliban), és van aki viszont 40 hétig gyakorlatilag alig tud enni valamit, mert folyamatosan émelyeg. A szerencsésebbek is tapasztalhatják azonban, hogy a harmadik trimeszterben visszatér az émelygés, bizony, csak hogy újra jó legyen.
9. Van, aki kap még extrát is. Igen, a terhességnél oda kell figyelni, mert bizonyos tünetek azt jelzik, hogy te azok közé tartozol, akik még egy kis extrát is kaptak a terhességhez, amire nagyon kell vigyázni, pl.: a terhességi cukorbetegség, a preeclampsya, a terhességi toxémia, van akinél sajnos elkezd szivárogni a magzatvíz idejekorán, és még sorolhatnám. A teljesen normálisnak tűnő kellemetlenségekre is jobb rákérdezni, inkább gondoljon paramaminak az orvos, a védőnő vagy akárki, mint hogy ne derüljön ki a baj!
10. Folytasd a listát szabadon. Igen, ez a legjobb része. Minden terhesség más és más, ezért nagyon változatosan tudja megpróbáltatások elé állítani a gyanútlan terhes nőt a harmadik trimeszter. És nyugi, általában ezek is mind-mind normálisak.

Mindezek abszolút megerősítenek abban, hogy a gyermek elképzelhetetlen ajándék és az anyaság valami elképesztően fantasztikus érzés lehet, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani, hiszen máskülönben mi késztetné nők ezreit arra, hogy amikor szóba kerül a terhességük története, mindezt kihagyják az elbeszélésből, sőt, újra és újra bevállalják hogy végigmenjenek az úton, akármilyen nehéz is volt nekik személyesen.

Lehet hogy vannak olyan "marketing szövegek", amik csak utólag visszatekintve nyernek értelmet?

Már nagyon várom, hogy a mi születendő kis családunkkal ezt kideríthessem!!! :)