A terhesség alatt rájöttem, hogy van néhány olyan alapvető kérdés, amit egyértelműen mindenki megkérdez amikor tudomást szerez arról, hogy babát vár valaki. Abban is biztos vagyok, hogy ezeket a kérdéseket én is mindig feltettem. Most, a másik oldalon állva, már tudom, hogy van olyan helyzet, amikor ezekre szívesen válaszolnak és van olyan, amikor bár nagyon szívesen válaszolnának, de nem tudnak és ez sokszor a kismamának is frusztráló.

A kedvenc kérdéseim, amiket nagy mennyiségben hallottam: 

• Hány hetes terhes vagy? - erre könnyű a válasz, ezt szokta tudni mindenki, nekem sem okozott err válaszolni, és nagyon hálás voltam azoknak az embereknek, akik nem tettek további megjegyzéseket a hasam méretére, hogy ennyi idősen már sokkal nagyobbnak kellene lennie.
• Hogy érzed magad, vannak rosszullétek? - erre is könnyű a válasz, elég szarul vagyok még mindig, de megéri szenvedni az eredményért. Itt persze mindig várható pár történet valakinek a valakijéről (vagy saját magáról), hogy ki, mennyit, mikor, és hogyan hányt. Ha éppen nincs hányingerem, akkor megnyugtató, hogy más is szenvedett, ha éppen van, akkor viszont nagyon utáltam mindenkit, aki csak VOLT ilyen helyzetben... :D
• Kisfú vagy kislány? - mi akartuk tudni a nemét, és szívesen meg is mondtuk, de aki meglepetésnek szeretné, annak folyamatosan magyarázkodnia kell, hogy miért nem akarja. 
• ÉS HOGY FOGJÁK HÍVNI?

Nálam ez az utolsó kérdés volt a mumus. Jellemző, hogy lány nevünk már volt, mikor megtudtuk, hogy kisfiúnk lesz. :) Innentől jött a véget nem érő névsorolvasás... Nem tudtunk megegyezni a nevet illetően. Nagyon különböző módon álltunk hozzá a neves kérdéshez. 

A férjem az intuícióira hallgatva sorolta a neki tetsző neveket, és azokat nem fogadta el, amikhez korábbi negatív tapasztalat társult, ami valljuk be, erősen megnehezíti a választást, főleg ha egy kritikusabb emberről van szó. Így aztán leginkább olyan neveket mondott, amit nem visel senki az ismeretségi körünkben. Nos, ha az én váleményemet kérdezi valaki, akkor azt mondtam volna, nem véletlenül nem hívnak így senkit. :D

Ami engem illet, én sem vagyok éppen könnyű eset, bár engem nem zavar, hogy esetleg melyik ismerősünket hívják így. Az én kitételeimet ennek ellenére a környezetünk sokkal nehezebben értette meg: mássalhangzóval kezdődjön (azért, mert a vezetéknevük i-re végződik), két szótagból álljon, mély hangrendű legyen, legyen ismert nemzetközi környezetben is és akkor is meg lehessen tanulni kimondani, ha esetleg egy kis raccsolás nehezíti a helyzetet (mint nálam, nem durva, de van egy kicsi). És az sem árt, ha nem lehet agyonbecézni. Itt szokott jönni az a kérdés, hogy te valami nyelvész vagy??? Egyébként igen. :) Ó és a grátisz feltétel: ne legyen túlzottan külöleges. A vezetéknevünk szép és ritka, nem kell hogy a keresztnév is az legyen. De ez az én véleményem. :)

Szóval, bár igazán nagyon szorgalmasan kerestük az igazit, nem találtuk meg. Sokan próbáltak segíteni, random neveket sorolva amiket szépnek tartanak, de sajnos nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Egy utónévgenerátor még a legelején a Pömpölön nevet dobta ki, mint a vezetéknevünkhöz leginkább passzoló nevet, amint nagyon jót szórakoztunk, és jobb híján így hívtuk a babát, hogy addig is nevezzük valahogy, ameddig nincs meg az igazi név. Ahogy teltek a hetek, még mindig csak ez maradt, és egy-egy mély pillanatban amikor már megint semmilyen értelmes, normális, elfogadható névben nem sikerült megegyeznünk, komolyan fontolóra vettem, hogy nem is hangzik ez olyan rosszul, már egészen kezdem megszokni... :D

Végül csak a harmadik trimeszterben, a 30. héten sikerült megállapodnunk, de addigra már teljesen hülyét kaptam a mi lesz a neve kérdéstől.

Végül ezt a módszert alkalmaztuk, nagyon fegyelmezetten, és sikerre is vitte a projektet: mindketten felírtunk 10-10 nevet., vagyis összesen 20 nevünk volt, ami szóba jöhet. Kicseréltük egymás között, és kihúztunk 5-5 nevet a másik listájáról. Itt nincs apelláta, amit a másik kihúzott, az ki lett húzva, nem lehet visszarakni. Így újra lett 10 nevünk. Én itt megnéztem, hogy mikor vannak a kiválasztott nevekhez tartozó névnapok. Ez nem vitt minket közelebb, mert a 10-ből 8 névnap a kiírt dátumhoz képest 30 napon belül volt és nem is nagyon volt második névnap. :D A maradék 2 nevet, a messzebbi névnappal, elég hamar kihúztuk, hogy nem ez az igazi. Végül mindig 1-1 név került lehúzásra, így már csak az utolsó 2 név közül kellett dönteni. Itt volt némi bizonytalanság, de mivel teljesen felspannolt, hogy több száz név közül milyen könnyen eljutottunk egy este alatt az utolsó kettőig, már nem volt megállás.

Így kapta a kisfiúnk a Patrik nevet.