Basszus, anya lettem!

Basszus, anya lettem!

Terhesség: 26-30. hét

Üdv a 3. trimeszterben!

2019. február 23. - realmommy

A 27. héttel megkezdődik a 3. trimeszter, ami már tényleg a finishét jelenti a 9 hónapos várakozásnak. Itt már tényleg intenzívebb a kapcsolat a babával, legalábbis az én tapasztalataim alapján. Reagál a hangomra, az apukája hangjára, jelzi ha nem kényelmes neki valami, felpörög az étkezések után. Sokkal jobban érezni minden mozdulatát.

Ezek persze az idő előrehaladtával még tovább erősödnek, és más mellékes tünetek is megjelennek.

 

e330d88cf6a9666f9f25a5169def9779.jpg

 

Én a 31. hétig dolgoztam, így megtapasztaltam a visszatérő fáradtságot, ami a terhesség elején is folyamatosan jelentkezett. Valószínűleg könnyebb lett volna itthon tölteni már ezt az időszakot, de az érem másik oldala, hogy mivel fizikailag is egyre nehezebb volt elvégezni a feladataimat, így könnyebb is elengedni azt a munkát amit egyébként annyira szeretek és fontos nekem. Jó értelemben, de furcsa volt megélni azt a természetes folyamatot, hogy a fizikai változások hogyan indukálnak lelki változásokat is, és hogyan változik meg a fontossági sorrend.

A másik csodálatos dolog, hogy a természet hogyan intézi el, hogy elkezd várni a szülést, még akkor is, ha valaki hozzám hasonlóan fél tőle. Persze nem a legkellemesebb az elintézési mód, de tény, hogy egyre jobban várom a szülést. A terhesség - számomra meglepő - 3. trimeszteres megpróbáltatásai eddig:

  • Megszűnnek a kényelmes pozíciók: már nem jó a kanapén ülni, nem jó az irodai székben ülni, egyáltalán sehol nem jó ülni hosszabb ideig, de sajnos feküdni sem, sőt. Az alvás külön megpróbáltatás, mert néha olyan csípőfájdalommal kelek, hogy kétesélyesnek érzem a nap további részét. Ezen nagyban segített, hogy lecseréltük a matracunkat, így egy fokkal jobb, de azért közel sem öröm reggel felébredni.
  • Megszűnnek a nyugodt alvások: amellett, hogy éjszaka sincs jó alvó pozíció, időről időre felébredek különböző okok miatt: mosdó, rugdosás (természetesen a baba :D), vagy éppen a váratlan savtámadás.
  • A világból csak WC-k maradtak: bárhova is megyek, első dolgom fejben feltérképezni, hogy hol található a közelben WC. Nem garancia, hogy 10 perce voltam, ez már nem jelent semmit. Bármikor jöhet az újabb igény, és olyankor nincs még 5-10 perc, hogy addig visszatartom... Korábban nem teljesen tudtam ezt elképzelni, amikor ismerőseim meséltek erről a részéről a terhességnek, elvégre nem lehet a végtelenségig pisilni, csak annyit maximum, amennyit bevittünk nem? Hát van egy rossz hírem: nem.
  • Savtámadások: már az első mozdulatoknál is megbotránkoztattam mindenkit azzal, hogy leginkább egy kis alien-hez tudnám hasonlítani Pömpi mozgását és nem érzem azt a nagy fátyolos-romantikus-rózsaszín dolgot a baba mozgásával kapcsolatban (ami nyiván az én hibám), de a 3. trimeszterben arra jutottam, hogy az alien-es hasonlatom továbbra is megállja a helyét. Tudjátok, ez az a földönkívüli, amelyiknek a vére tömény savból van. Na, hát most is így érzem magam. Úgy látom, hogy komoly piaci rés tátong a terhes nők által korátlanul fogyasztható, valóba hatásos savlekötők terén. Mert bár jelenleg a heti átlagos Rennie fogyasztásom túltesz egy teljes T-Com menedzsment havi adagján, ennek ellenére is úgy érzem néha, hogy ebből nincs kiút. A legijesztőbb az volt, amikor egyszer arra ébredtem éjszaka, hogy szó szerint fuldoklom a savtól. Azóta még magasabbra polcolom a párnáimat és azt vettem észre magamon, hogy sokkal éberebben alszom. Már felébredek az első jeleire a savtámadásnak, és sajnos azt kell mondanom, hogy nincs olyan éjszaka, amikor ez minimum 2-3 alkalommal fel ne keltene. Plusz a mosdó körök. Plusz amikor rugdos. Plusz amikor csak simán kényelmetlen. :D :D
  • A szabad mozgásnak vége: egészen másként fogom értékelni, ha egyszer újra fel tudok majd állni bármilyen pozícióból, könnyedén, szenvedés nélkül. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen félelmem van: hogy még nagyon sok hét van hátra, és a hasam csak egyre nagyobb lesz...

 

pic3.jpg

 

A fentiek persze rendkívül kellemetlenek, és bármennyire is szeretném derűs optimizmussal szemlélni az állapotot és mosolyogva várni a D-dayt, amikor Patrik végre elindul, hogy találkozzunk (na ne túl korán, csak pont időben, inkább viselem még, tényleg!), szóval ez nem olyan könnyű. Gyanítom Gandhi sem jutott volna olyan szellemi magaslatokba, ha neki kellett volna megszülnie 2-3 gyereket...

Emellett el kell mondanom, hogy életem legfurcsább, legfelemelőbb és legijesztőbb érzése egyben ez a terhesség. Nagyon várom, hogy találkozhassunk a kisfiúnkkal, és bármit megtennék, hogy a lehető legjobb esélyekkel induljon a bennem eltöltött idő után. Bár eddig minden vizsgálat a lehető legjobb eredményeket mutatta, izgulok miatta.  Akkorákat tud rúgni, hogy könnybe lábad a szemem és szaladnom kell a mosdóba, de ha néhány órán keresztül nem csinája, már aggódom hogy miért nem (nyilván azért mert alszik, de ez akkor persze nem elég). Tülremetlenül várom és egyben remélem hogy ő még megvárat egy kicsit, és csak a 40. héten fogjuk látni egymást.  

A bejegyzés trackback címe:

https://basszusanyalettem.blog.hu/api/trackback/id/tr6714644173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása