Nagyon egyszerűnek tűnik a kérdés, hogy mikortól számítok terhesnek, de mint azóta annyi midenről, erről is kiderült, hogy egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet...
2 hét kemény várakozás után, mialatt próbáltam magam felkészíteni arra, hogy csak benyeltem valami csúnya vírust, végül elérkezett a várva várt pillanat: a menstruáció! Illetve akkor már kimondhattam, hogy a piros betűs napot követő másnapon annak hiánya. Azon már nem kellett sokat tépelődnöm, hogy csak késik-e egy-két napot, mert miután kb fél évvel azelőtt abbahagytam a fogamzásgátlót, és nem volt semmilyen megakadás, mindig időre jött aminek jönni kellett. Úgyhogy fogtam a bekészített tesztet és megcsináltam végre.
Egy csík, meg egy baromi halvány valami. Basszus, most ez mi? Ez csík? Vagy csak én képzelem oda? Vagy tényleg csík? Ó a francba... A munkahelyem melletti patika 10-kor nyit. Szereztem még két tesztet. Oké, egy csík meg megint egy halvány, de ezt már határozottam nem csak képzelem. Vagy mégis? Jó, ne legyél hülye, vársz pár órát és aztán megcsinálod a másikat is.
Közben megtudtam az internetről, hogy rengeteg, de tényleg RENGETEG oka lehet egy pozitív terhességi tesztnek a terhességen kívül is, ezért csak orvos állapíthatja meg teljes mértékben a terhességet. Szuper. Telefonáltam az egészségbiztosítónak, ahol csomagom van, hogy most azonnal ide nekem egy nőgyógyászt, elmegyek akármikor, akárkihez. Még aznap délutánra kaptam időpontot, valami hülye indokkal elkéredzkedtem és hajrá.
Az orvos nagyon kedves volt, de nem látott semmit. Itt nincs semmi. Vagy legalábbis nem látható. Vagy nem élő terhesség. Vagy méhen kívüli. Szuper... Valahogy nem így képzeltem ezt az egészet... Sebaj, a vérvizsgálat nem hazudik. Vérvétel, másnapra megküldik az eredményt, addig várjak. A délutáni teszten még mindig állati halvány a csík. Úgy döntöttem, hogy mielőtt szólok a férjemnek, megvárom a vér eredményét.
Másnap megjött az eredmény. Azt már tudtam előző napról a dokitól, hogy az ide vonatkozó három betűs rövidítés ha 1000 fölött van, akkor ez valóban terhesség. És igen!!! Több mint 2800! És egy nappal később már a teszt is tagadhatatlanul két csíkot mutatott. Úgyhogy eljött a nagy pillanat! A férjem teljesen odáig volt, amikor megnézte a kis csomagot a babaruhával, egy szivarral (korábban mindig azt mondta, hogy bár nem dohányzik, de ha megtudja hogy apa lesz, el ara szívni egy szivart) és a terhességi teszttel.
Persze el kellett mennem még egyszer az orvoshoz, mert ebben a pillanatban még a sok két csíkos teszt és a vér eredmény ellenére sem számítottam terhesnek, mint az kiderült a már korábban lefoglalt endokrinológus vizsgálaton. Nem volt túl kedves a hölgy, nem is mentem utána többet hozzá, mert megmondom őszintén, kicsit frusztált, hogy azt hajtogatta végig, hogy ha él, ha méhen belüli, meg ha egyáltalán terhesség... mert ugye én ebben a pillanatban hivatalosan még nem is vagyok terhes... király...
2 hét múlva jött vissza szabadságól az a nőgyógyász akihez egyébként szoktam járni, úgyhogy megvártam őt a vizsgálattal. Megnyugtatott amikor emondtam neki a kálváriámat, hogy ne aggódjak, sok esetben az első 4-5 hétben még tényleg nem is látszik semmi az ultrahangon, az hogy nekem már nagyon korai tüneteim voltak és észrevettem, az csak meghosszabbította ezt a várakozást, de eddig amit elmondtam, az mind normális, természetes. Nézzük meg, mi a helyzet.
Így történt, hogy a 6. héten, augusztus utolsó hetében pedig először láthattam az ultrahangon, ahogy a kisbabánk szíve dobog. Azt hiszem nem sok szebb dolog van ennél. Őszinte leszek, bár nem vagyok egy érzelgős, azért csak sikerült még sírnom is egy kicsit. Hiába, azért ez mégis valami teljesen új, valami amire nem lehet felkészülni, ami megváltoztatja az egész életünket és már semmi nem lesz ugyanaz!
Basszus, anya lettem! :) :)
És most hogyan tovább????
