Amikor terhes lettem, már tudtam az inzulinrezisztenciáról és az IGT-ről, ezért szerencsére már akkor is javában ennek megfelelően ettem, amikor még nem tudtam a babáról (ami ugye az aztán bekövetkező hányásos időszak miatt azért nem volt olyan hosszú...). A terhesség igazolásakor a nőgyógyásztól azt az instrukciót kaptam, hogy kövessem továbbra is a diabetikus étrendet, és majd a választott nőgyógyászom elmondja ha valamilyen változtatásra lesz szükség. Így is lett, azonnali hatállyal elküldött diabetológiára, meg is mondta, hogy kihez menjek. Így történt, hogy azóta is két hetente, bizonyos időszakokban hetente vagyok hivatalos reggelenként a kórházba, ahol alkalmanként többször vért vesznek tőlem és vizeletet kell leadnom. Igen, pont ugyanolyan szórakoztató, mint amilyennek hangzik. :) 

Mivel az első perctől kezdve igazolt volt a terhességi diabetes, ezért szerencsére még a 28. héten sem kell inzulin injekcióval kompenzálnom, hanem az orvosok diétára vonatkozó tanácsait betartva még mindig kordában tudom tartani a vércukorszintemet. Nagyon büszke vagyok rá, hogy csak pár alkalommal megy 7,0 fölé az étkezés utáni érték. Persze ehhez az kell, hogy mindig odafigyeljek az étkezésre, mert ha nem teszem, akkor jóval 10,0 fölött lenne az értékem (erre egy alkalommal szándékosan volt példa, amikor megijedtem, hogy nem jó a mérőm és látni akartam, hogy ha olyat eszek, amiről tudom hogy nem lesz jó utána az eredményem, akkor tényleg kicsapja-e a vércukorszintemet, vagy már lassan 2 hete mérem rosszul a cukromat és nem is tudok róla - kicsapta rendesen, úgyhogy ebből a szempontból megnyugodtam).

Az első trimeszterben az állandó rosszulléteknek és a szigorú étkezésnek hála, 10 kg-tól szabadultam meg. Most a 28. héten 6 kg-mal vagyok kevesebb, mint amikor teherbe estem, úgyhogy valószínűleg nem hívztam sokat, tekintve, hogy ebben már a baba és a tartozékok (magzatvíz, placenta, stb.) is benne vannak. Én elégedett vagyok, a nőgyógyászom is elégedett, még a védőnő is elégedett, a diabetológusom csak mérsékelten, de ő amúgy is pesszimista alkat, szóval az hogy "nem elégedett, de azért még rendben vagyunk" nála felér egy dicsérettel. :)

Természetesen nem mindenkire érvényes az, hogy diabetikus diétát kell tartania a terhesség alatt, de az biztos, hogy nem ártalmas, mert egy egészséges étrendről van szó. Számomra, és hangsúlyozom, kifejezetten a számomra a következő szénhidrát mennyiség lett előírva a szakorvos által: 35 g reggel, 20 g tízórai, 50 g ebéd, 20 g, uzsonna, 35 g vacsora, 10 g utóvacsora. 

Mi az, amit nem ehetek a terhesség alatt:

• finomított szénhidrátok (finomlisztből készült ételek, kenyér, zsömle, péksütemény, stb.)
• cukor (bármilyen formában)
• burgonya (úgy általánosságban hanyagoljam)
• ízresített tejtermékek (gyümölcsjoghurtok, stb.)
• bizonyos gyümölcsök (kerülnöm kell a banánt, a szőlőt például és egyéb magas cukortartalmú gyümölcs)
• rizs (kivéve a barna rizs, de az sem a végtelenségig)
• túl sok zsíros hút
• édességek, zsíros és nehéz ételek, és kerülnöm kell a feldolgozott élelmiszereket is
• még az asztalt gyümölcsök sem jöhetnek szóba mint édesség

Az alapelvek, amiket kaptam az egészséges étkezéshez, hogy fogyasszak zöldségeket, sovány húsokat, olyan gyümölcsöket amikben kevés a szénhidrát, hüvelyesek közül azokat amik kevésbé puffasztják fel az embert, alacsony zsírtartalmú natúr tejtermékeket, és mértékkel teljeskiőrlésű gabonát is. Ez így elég megegngedőnek hangzik elsőre, csak amikor az ember hozzá van szokva, hogy mindenben van egy jó adagnyi nátrium-glutamát, akkor nem olyan könnyű átállni. Meg persze vegyük hozzá azokat a tiltólistás dogokat is, amiket csak úgy simán a terhesség miatt nem ehetek...

Ameddig erős rosszulléteim voltak, addig nem is volt különösebb baj, de miután már jobban lettem, megértettem miért mondta a diabetológus, hogy örüljek a hányásnak, és a hányinger a barátom ebben a helyzetben. Amióta csak néha jelentkezik (mert nem szűnt meg teljesen sajnos), azóta tényleg nagyobb önmegtartóztatást igényel a diéta. Bár ha őszinte akarok lenni, szerencsére nem érzem azt amiről más terhes nők számolnak be (vagy az apukák), hogy pl. egy hétig csak a mekis burger ment napi 3x, vagy hogy dobozszámra tűnt el a fagyi és hasonlók. Persze nem a legjobb azt hallgatni, ahogy más kismamák arról számolnak be, hogy milyen mennyiségű kaját vesznek magukhoz és miket, de azt el kell ismernem, hogy nem éhezem, és hogy alapvetően hálás lehetek azért, hogy emiatt a helyzet miatt nagyon oda kell figyelnem az egészséges étkezésre, hiszen ez a babámnak is jót tesz.

Ma már nem állja meg a helyét a mondás, hogy ilyenkor kettő helyett kell enni, a maga klasszikus értelmében. Talán amikor nem volt ennyi lehetőségünk bármelyik évszakban és szinte bármelyik boltban a megfelelő minőségű ételeket választani, akkor nem véletlenül mondogatták ezt. Kivételes helyzetben vagyok, hogy olyan országban élek, ahol jelenleg nincs háború, ahol jelenleg a gazdaság is hasonlít azért a nyugati országokéra és hogy olyan körülmények között élünk a férjemmel, hogy van lehetőségünk a kiegyensúlyozott, változatos, egészséges táplálkozás szerint élni.  Aki hozzám hasonló helyzetben van, annak nem kell kettő helyett enni. Inkább azt mondanám ehelyett, hogy aki csak teheti válassza az egészséges, minőségi étkezést ez alatt a 9 hónap alatt, mert ezzel alapozza meg egy kis élet induló esélyeit!