Ahogy telnek a hetek és Patrik hasfájása a véget nem érőnek tűnő első időszak után kezd csökkeni, újabb kihívás rájönni, hogy ha nem a pocakja, akkor vajon mi bánthatja a babát? Mindent bevetek néha, hogy jobb legyen, van amikor rátalálok a baj forrására elég hamar, de van amikor több idő és próbálkozás kell. Nem könnyű, mert ahogy Patrik nő, úgy újabb és újabb problémákat észlel, úgyhogy nekem is számba kell vennem, hogy ha mindent megpróbáltam, akkor ugyan mi lehet még ami eddig nem volt? Mert a baba tulajdonképpen a világon bármiért sírhat. 

Néhány azok közül az okok közül, amikkel eddig én szembesültem: 

• fáj a hasa: ez a legevidensebb és nálunk a leggyakoribb az első időkben, az erre talált megoldásokat már a korábbi posztban kiveséztem.
• éhes: na ez naaaagyon nagy ordítást tud eredményezni. Hasfájós babánál külön mutatvány felismerni, amikor a hasfájás egyszer csak elmúlik és már amiatt sír hogy éhes... Szegény Patrik ezt eljátszotta pár alkalommal, mire detektálni tudtam az átmenetet és már biztonságosan felismerem hogy hol van a határ. 
• pelenkacsere szükséges: Patrik nem szereti a koszos pelenkát. Nem csak a kakisat, a pisiset sem. Úgyhogy ez nálunk egy elég jó esély a sírás okára, sokszor be is jön. A pelenkázón pucér fenékkel meg nagyokat is lehet játszani a babával, így Patrik azt hiszem összességében szereti a pelenkázást, még azzal együtt is, hogy utál öltözni.
• hideg van: fázik a baba. Hideg kezek, lábak esetén ezt is számításba kell venni, bár vannak fagyos kezű babák, így a tutit a nyaknál lehet megállapítani - ezt tapasztalt anyukáktól tudom.
• meleg van: izzad, forró a nyaka. Ha nincs már rajta több réteg de még mindig melege van, az szívás, mert a babát nem lehet fújatni se ventillátorral, de légkondival egy jó ideig. 
• megijedt: néha nem is tudom pontosan, hogy éppen mitől ijed meg Patrik, de határozottan felismerem az ijedt sírását. Ilyenkor gyorsan felveszem és megölelgetem, aztán már nincs is semmi baj.
• álmos: ezt volt nekem a legnehezebb észre venni, mert egyszer csak eljött az az idő, szinte átmenet nélkül, amikor Patrik már nem tudott csak úgy bárhol bármikor elaludni (túl érdekes volt már a világ) és kellett a segítség. 
• nyugtalan: ez csak olyan diszkomfort érzés lehet valószínűleg, amikor valami megnyugtató dolog hiányzik, de nem is feltétlenül ember, hanem leginkább a cumi a cumit használó babáknál. Pár szívás és újra szép az élet. Patrik cumizik, a hasfájásnál ez sokat segített a megnyugtatásában, úgyhogy bár ez egy megosztó téma és természetesen csak szaranya lehet aki cumit ad a gyereknek, én bevállalom hogy adok. Amúgy is, a jövőre nézve inkább ez, mint az ujja. 
• szomjas: Patrik rajtunk kívülálló okok miatt tápszeres baba lett 9 hetes korában (erről majd később írok), így neki fontosnak tartom a folyadékbevitelt a tápszeren kívül is. Noha van olyan álláspont, miszerint a tápszeradag úgy van megállapítva, hogy lefedje a szükséges folyadékbevitelt, nem hiszem hogy pl. a világon minden 3 hónapos babának az év minden egyes napján ugyanannyi a folyadékszükséglete. Patrik egyébként olyannak tűnik mint én a vízfogyasztás szempontjából: miután párszpri kínálás után rákapott az ízére, ugyanolyan viritykölős típus mint én. A férjem nem ismerte ezt a kifejezést, pedig mifelénk ezzel nagyon jól leírták az én típusomat: az egész nap folyamán, elég gyakran, de csak kis adagokat iszik.
• szeretetre vágyik: van, amikor csak egy kis ölelgetés, ringatózás kell. Ezt a fajta sírást sokan nem ismerik el, főleg az idősebb korosztályból, akik még a régi iskolát hozták magukkal. Pedig a babák ugyanúgy vágynak a szeretetre és az ölelésre és nem csak akkor amikor éppen a felnőttek gondolják. 
• unatkozik: Patrik általában a kötelező büfikört szokta elég hamar megunni, kell valami izgalom. Ilyenkor feszeng jobbra balra, mindent meg akar nézni, de semmi nem jó. Mivel a hasfájás más mérséklődött, és elég ügyes a büfizésben is, így van amikor nem kínlódunk 30 peren keresztül ha nagyon nem akar, megelégszem annyival amennyi éppen kijött, kicsit játszunk, aztán később még megyünk egy-két kört, hátha maradt bent valami. 
• túl sok az inger: ilyenkor nem kifejezetten fáradt, csak sok a hang, sok a szín, sok az ember, menjünk valami nyugis helyre, ahol csend van és csak ketten vagyunk egy kicsit.
• jönnek a fogak: Patrik esetében ez még nem konkrétan a fogak kibújása, hiszen az még odébb van, inkább csak a fogcsírák mocorgása, ami néha kellemetlen. Ha a baba elkezd nyáladzani mint egy kis bulldog, és veszettül tömködi az összes öklét a szájába, akkor a lehetséges sírás okok közé a fogakat, fogcsírákat is fel kell venni a listára. 
• az időjárás: a frontok, a szeles idő, a meleg, a hideg, minden megviseli a kis szervezetüket, jobban mint a felnőttekét. Mit várjak egy kisbabától, amikor én is nyomott vagyok, vagy nekem is fáj a fejem a frontok közepén. Mivel áprilisban született, így az idei szuper májusi időjárás bőven adott frontot, szinte csak az volt... Így már azt is tudom, hogy Patrik a meleg frontot rosszul viseli, a vihar előtt nagyon nyűgös, de amint leszakad az ég (nem feltétlen nálunk, csak elég közel ahhoz, hogy a legnyomás megváltozzzon), azonnal minden rendben és elalszik.
• beteg, rosszul érzi magát: szerencsére mi még csak a 2 hónapos oltások után tapasztaltuk meg a nyűgösséget egy pici hőemelkedéssel, de tartok tőle, hogy nem fogjuk megúszni a végtelenségig. Már előre félek az első igazi betegségétől...

Részemről egyelőre a fenti lista kerüllt megállapításra, de ez minden héten bővülhet valamivel. Ahogy Patrik egyre nagyobb, úgy nekem is egyre kreatívabbnak kell lennem, hogy éppen mi lehet a gond amit meg kell oldani. Amikor vártam őt, azt gondoltam, könnyebben és azonnal fogom tudni hogy mi a baj, de nem így történt. Nem lett egy pillanat alatt telepatikus képességem, amiről sok szuperanya beszámol, be kellett látnom, hogy én csak egy normális anya vagyok, akinek meg kell tanulnia a sírás fajtákat, hogy mi rájuk a megoldás és folyton új lehetőségeken gondolkodni. Össze kell szokni a babával. Néha magam is elcsodálkozok, hogy mennyi mindenre reagálnak már az első három hónapban. Néha túl sok mindenre... :) :)