Vannak, akik babára várva folyamatosan terhességi teszteket csinálnak, mert hátha most, hátha csak nem vettem észre, hátha már ott van, csak még nem érzem... Tényleg nagy a kísértés, de nem láttam értelmét saját magamat túráztatni folyamatosan esetleg újabb és újabb negatív tesztekkel, mert annak számomra semmi értelme. Csak elkeseredtem volna. A menstruáció úgyis jelzi előbb-utóbb hogy mi a helyzet. 

Azt persze tudtam, hogy mire lehet számítani, hogy milyen általános jelei vannak a terhességnek: fáradékonyság, érzékeny mellek, fokozott szagérzékelés, hányinger - ezek a leggyakoribb tünetek. Általában a 4-5. hét környékén szokták érezni a nők, legalábbis az internetes források szerint. :) És vannak azok a szerencsések, akik pontosan olyan remekül érzik magukat a terhességük alatt, mint korábban, és nem kínozzák őket a tünetek. 

A mi családunk nem ilyen. A mi családunk - terhesség szempontjából - az az erősen hányós fajta. Anyukám azt mesélte, hogy ő még azelőtt tudta hogy terhes, mielőtt a menstruáció kimaradt volna, mert már a 2. héttől kezdve jelentkezett a tünet. Ez alapján azt már gondolhattam, hogy valószínűleg nekem is lesznek tüneteim - legalábbis több esélyem van arra, hogy legyen, mint hogy ne. De arra nem számítottam, hogy már a 2. héten olyan keményen jelentkezik a fentebb felsorolt MINDEN tünet, hogy egyszerűen nem tudtam másra gondolni - itt az idő!

A férjemnek ekkor még nem szóltam, mivel elég racionális vagyok, ő még talán nálam is jobban várta a babát, így azt mantráztam, hogy de hát az inzulin meg a túlsúly, ne legyél hülye, lehet hogy csak simán benyeltél valamit... nagy koppanás lesz még ebből ha túzottan beleéled magad...

Úgyhogy hihetetlen erőt és önuralmat gyakorolva, vártam még egy kicsit a teszteléssel...