Már 3 hónapja futott a baba projekt, ami nem sok idő. De aki akar valamit és végre lehetősége is van rá, hogy megszerezze, annak ez igenis hosszú idő.
Június végén voltam egy nagyobb lélegzetvételű kivizsgáláson. Ez szerintem amúgy sem árt, ha élesedik egy baba projekt, mert jobb tisztában lenni az egészségi állapotunkkal, szóval az a személyes véleményem, hogy ezt ilyen helyzetben érdemes megtenni. Túlsúlyos vagyok, ami nem kedvez a terhesség esélyeinek, viszont az évek során bármilyen fogyókúrával próbálkoztam (az értelmesebb fajtákkal természetesen, nem a csodaturbó diétákkal), vagy nem volt hatása, vagy csak nagyon keservesen, ideig-óráig. A belgyógyász barátnőm javaslatára mentem el végül egy inzulin rezisztencia és cukor vizsgálatra, aminek az eredménye nem lett túl rózsás. Magas inzulinszint, vagyis inzulinrezisztencia. Plus mellé még IGT, aminek a létezéséről nem tudtam, de mint kiderült ez egy amolyan pre-diabétesz állapot, amikor már nem csak azt mondják, hogy ha így folytatod annak cukorbetegség lesz a vége, hanem konkrétan ott dörömbölsz a cukorbetegség ajtaján. Szóval innen indulunk. Hogy hogy lesz ebből gyerek... az jó kérdés...
Ezután a teljes vérkép eredményétől már érthető módon eléggé tartottam, de szerencsére más nem derült ki, csak némi D vitamin hiány, amivel kb minden második ember rendelkezik, a hozzám hasonló túlsúlyosaknak pedig úgy nagyjából a 100%-a, mivel a hozzám hasonlók keveset járnak strandra ahol le kell vetkőzni, ill. nem is teszem közszemlére annyi testrészemet, mint tenném akkor, ha mondjuk 25 kilóval könnyebb lennék. Szóval ez nem meglepő.
A TSH szintem teljesen rendben volt, ezt a nőgyógyász örömmel konstatálta, ez azt jelenti, hogy alapvetően rendben van belül a terhességhez szükséges dolgok legfontosabb része. Figyeljek az étkezésemre, foglaljak időpontot endokrinológushoz, de addig is tartsam magam a 160 grammos szénhidrát diétához, aztán a szakorvos majd beállítja pontosabban, de ezzel nem lőhetek mellé Amúgy nem potosított és elég nagy csalódás volt az endokrinológus, úgyhogy tényleg nem lőttem mellé. :)
Mindenesetre a diagnózis az volt, hogy nem reménytelen a teherbe esés, de azért ne éljem bele magam abba, hogy már holnap terhes leszek, ne görcsöljek rá, ne legyek türelmetlen, csak szépen csináljam a diétát, sportoljak, 3 hónap múlva menjek vissza kontrollra és akkor megnézzük, hogy mennyire sikerült az inzulint és a cukrot ezzel kordában tartani, van-e eredmény, vagy gyógyszeres kezelésbe kell kezdenünk. A gyógyszer nyilván meghosszabbítja a próbálkozást, így belevetettem magam a diétába és azt tűztem ki célul, hogy 3 hónap múlvára javuljanak az eredményeim és egy éven belül sikeres legyen a projekt. Ez a nőgyógyász szerint is egy reális cél volt, amire minden esélyem megvolt, hogy sikerüljön.
Akkor még nem tudtam, hogy 3 hét múlva már sikerrel is fogunk járni.
